A Kemény–Talyigás mérkőzés végig izgalmas volt. Hol egyik, hol másik csapat szerzett kisebb-nagyobb előnyt. A 128 leosztás végén az állás 246–242 volt a Talyigás csapat javára, azonban volt két zsűridöntés, amelyet azonmód meg is óvtak a csapatok. Ebben a cikkben ennek a két zsűridöntésnek a teljes történetét mutatjuk be. Nemcsak azért, mert kifejezetten érdekes, hogy milyen apróságokon múlhat egy-egy nagy verseny, hanem azért is, mert példamutató az, ahogy a történet összes szereplője ebben a különösen feszült helyzetben viselkedett. Ráadásul az is látszik, hogy milyen nehéz dolga volt mindenkinek, akinek döntenie kellett ezekben az ügyekben, a csapatok ugyanis rendkívül jó érveket vetettek be. Az érvek alapján az olvasó is elgondolkodhat, hogy ő maga vajon milyen döntést hozott volna, ha neki kellett volna dönteni.